Utols� ott t�lt�tt napj�n �nneps�g v�rt az ott nyaral�kra. A fi� m�g mindig foglalkoztatta a l�nyt, �m esze �g�ban sem volt ut�na futni. Hiszen nem is ismerte, sz�ba sem �llt vele. Csak n�zte.

A sz�ve most is beleremegett, ahogy visszagondolt a fi� m�lybarna szemeire, amikben kedve volt ak�r elveszni is.

Ahogy ment az �nnepl�k k�z�tt, egyszercsak megpillantotta azt a fi�t, akire oly r�g v�gyott. egy kisebb t�rsas�gban �llt, �s lehet, valaki sz�lt neki, hogy a l�ny folyamatosan �t n�zi, mert hogy a sr�c h�trafordult �s m�lyen belen�zett a l�ny szem�be.

A l�ny �gy �rezte, ott fog meghalni, de a tekintet�t nem b�rta levenni a szemp�rr�l, mintha megbabon�zt�k volna, csak �llt ott, tehetetlen�l.

Azt�n a fi� hirtelen elindult fel�. A l�ny h�tr�lni akart, de nem tudott megmozdulni. Megbabon�zta a szerelem...

A fi� oda�rt hozz�, �s mondott valami olyat, hogy menjen vele... A l�ny nem nagyon tudotgt mit mondani, �gy h�t hagyta, hogy a fi� mag�val vigye.

Egy kis �p�let m�g� vezette, hallani lehetett a nagy zzivajt, ami az �nneps�gt�l j�tt.
- P�r hete l�ttalak a parkban, ott �lt�l a padon... Mag�nyosnak t�nt�l - kezdte a fi�. A l�ny meg�r�lt, hogy �szrevette az �rzelmeit. Ugyanakkor nem is, mert nem szerette kimutatni azokat - ink�bb csendben megh�z�dik, mintsem az "�ldozat" szem�be mondja.

V�laszra nyitotta a sz�j�t, de a fi� elhallgattatta.
- Nem kell semmit sem mondanod - suttogta m�z�des hangon.

A l�ny egy kicsit megijedt, mikor l�tta, hogy a fi� k�zel�t hozz�. Nem tudta, hogy mit csin�ljon, hova kapjon. V�g�l becsukta a szem�t, �s engedte, hgoy a fi� megcs�kolja.

A fi� gyeng�den eltolta mag�t�l. A l�nynak d�b�rg�tt a sz�ve a f�l�ben. Olyan finom volt az ajka! �gy cs�koln� m�g, m�g, m�g...
Csak n�zett a szem�be, nem tudta elford�tani a fej�t. Zavarodotts�g t�kr�z�d�tt tekintet�ben, �s k�ts�gbeesetten szor�totta a fi�t. Most vajon mit k�ne csin�lnia? Ezen gondolkodott.
�r�lt, mert azt hitte, hogy a fi� most az �v� lesz, biztosan. De azt�n...